Rövid bevezetőként annyit kell tudni rólam, hogy nagyjából 10 évvel ezelőtt kezdtem kajakozni, de az elmúlt 2 évben nem álltam rajthoz egy versenyen sem, az elmúlt fél évben pedig szinte alig edzettem pár alkalommal. Ennek sok oka van, teljesen mindegy, hogy mik azok, már rég nem vagyok edzésben. Tavaly szeptemberben kezdtem a TF-et, ahol ráébredtem, ez az én világom, a sport az, ami érdekel, amit könnyen és szívesen tanulok, sportolók közt érzem jól magam!

Futni azonban sosem szerettem...összesen nagyjából kétszer éreztem azt, amiről sokan beszélnek, hogy a futás jól esik, a futás könnyed. Én mindig vonszoltam magam, nagyon lassan futottam, semmi sikerélményem nem volt belőle. Ugyanígy vagyok az úszással is. 2010 decemberében Angyal Henrik exkenus, triatlonos irányítása alatt edzettünk, aki iszonyatosan jó hatással volt rám. Addig hajtott, olyan elvárásokat és mennyiségeket állított elénk, amikről azelőtt csak viccelődtünk. Nem telt el egy hónap, sokkal gyorsabb voltam a futásban és a medencében is. Henriktől tavasszal elváltak útjaink, ekkor kerültem a Fradiba kajakozni, ahol a vízen sokkal gyorsabbak voltak nálam a többiek, a felnőtt csapattal edzettem. Szárazon viszont erősen a csapat elejéhez tartoztam, a téli, Henrikkel végzett munka ekkor még erősen érződött.

Azóta volt, hogy elkaptam a fonalat vízen, de ez már rég nem a régi versenyekre készülésről szólt...érzem, hogy bennem van valami, vannak terveim, céljaim, amiket el akarok érni.

Marci (Studer Marci) 2011-ben fogadásból végigcsinálta az Ironman távú triatlon versenyt Nagyatádon. Sokan nem is gondolták volna, hogy olyan edzettségi szinttel egyáltalán fejben össze lehet számolni a távokat, nemhogy bőven szintidőn belül teljesíteni is lehet azt. Erről majd Ő ír részletesebben.

Tavaly Márton Karesz cimborám rajthoz állt a Balaton Duatlonon és második helyet szerzett egyéniben. A versenyről hallottam korábban is, de a hosszú táv sosem volt igazán az én asztalom, ezért nem is nagyon csigázott fel. Karesz eredményére viszont megmondom őszintén, irigy voltam. Mellette megláttam egy csapatnevet is a jegyzőkönyvben: Szentandrási Hooligánok...

Első gondolatom, hogy Ők bizony békésszentandrási huligánok, a képeket nézve beigazolódott. Nagyon sokáig, ha jól számolok hét évig jártunk minden nyáron békésszentandrásra edzőtáborozni. Itt ismertem meg az első alkalmak valamelyikén többek közt Badar Gergőt és Kovács Lacit. Laci akkoriban már a korosztályának az élmezőnyéhez tartozott, idősebb is volt nálam és sokkal gyorsabb is...Gergővel viszont egy edzés alkalmával úgy alakult, hogy párosoztunk, ekkor ismertük meg egymást. Nem lettünk nagy barátok, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, de ahányszor találkozunk, normálisan tudunk beszélgetni, bírom a srácot, na. (egész Békésszentandrást bírom, nagyon szép környék, nagyon sok szép emlékem van onnan, és az ottani emberek is nagyon szimpatikusak, csak ajánlani tudom!)

A Szentandrási Hooligánok tehát azon a versenyen egy tiszteletre méltó sportolói gesztussal szerezték meg a második helyet (nem óvtak a jogosan járó első helyért). Akkoriban híre ment Gergő történetének is, ami szintén a srácok szimpátiáját váltotta ki úgy gondolom nem csak bennem. Idén is rajthoz álltak a versenyen, duatlonon és quadratlonon is...iszonyat nagy időket repesztve szerezték meg az első helyet, Gergő teljesítménye valóban nem hétköznapi.

Őket és eredményeiket, történeteiket tanulmányozva döntöttük el, a következő versenyen mi is rajthoz állunk és megszorítjuk Őket. Igen, mi ketten...érezzük magunkban az erőt arra, hogy megfogjuk Őket. Nem lesz egyszerű munka Gergőt és Lacit utolérni, de mi rajta vagyunk a feladaton.

A következő itthoni rendezésű quadratlon verseny Velencén lesz és bizony ismét egy hivatalosan jegyzett Világkupa futam...így hát első állomásunkként ezt a versenyt szemeltük ki a Hooligánok megszorongatására. Elhízva, edzetlenül, nulla kondival írom ezeket a sorokat most, június közepén...kemény három hónapnak nézünk elébe :)

Felkészülésünk futóedzésein részt vesz velünk Mikó Tomi barátunk, aki szintén megunta a punnyadást és tiszteletre méltó elgondolásként futócipőhöz nyúl, hogy velünk együtt gyűrje a kilométereket. Respect, Tomi!

Így vágok hát én neki a felkészülésnek, a tapsolástól izzadok, három lépcsőfok után szédülök és 97 kg-mal mérlegeltem reggel (utóbbi tényleg igaz, ez alaphangon 10-13 kiló plusz súlyt jelent egy év alatt!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.